A pompás tundrafarkas a szűkös sarkvidéki térségek csendes messzeségeiben él, ahol az év öt hónapjában sötétség borítja a vidéket. Itt vadászik csaknem minden más állatra.

A sarkvidéki farkas képes éveken át fagypont alatti hőmérsékleten kitartani, hónapokon át sötétségben és heteken át táplálék nélkül élni. A Föld ama kevés területének egyikén él, ahol nem fenyegeti az ember jelenléte.

Élőhely

A tundrafarkasok a Föld egyik legbarátságtalanabb vidékén élnek. Áprilisban a hőmérséklet csak ritkán emelkedik -30 Celsius-fok fölé. A föld a felszín alatt néhány centiméteres mélységig tartósan fagyott, csak lapos gyökerű növények képesek itt életben maradni.
Csak kevés emlősállat tud ilyen körülmények között létezni. A legnépesebbek ezek közül a lemmingek és a havasi nyulak, de a farkasfalkában néha nagyobb zsákmányokra is szüksége van ahhoz, hogy életben maradhasson. A jobb zsákmánynak számító állatok a pénzmatulkok és a sarkvidéki tarándszarvasok, ezek azonban csupán kis számban és elszórtan találhatók meg. Emiatt a farkasfalkának olykor 2000 négyzetkilométeres területet is át kell fésülnie.
Télen csökken a hőmérséklet. A kisállatok a föld alatt keresnek meleget, a sarkvidéki tarándszarvasoknak azonban délre kell vándorolniuk, hogy táplálékot találjanak. Azokon a területeken, ahol a sarkvidéki tarándszarvasok a legfontosabb vadászzsákmányok közé tartoznak, a farkasok követik őket.

Életmód

A farkasok rendes körülmények között kis falkákban élnek, olyan kis családi kötelékben, amely egy párból, annak kölykeiből és még nem párosodott utódaikból áll.
A falkát a rangidős hím, az alfahím uralja, ebben párja, az alfanőstény csaknem egyenrangú vele. A falka többi tagja aláveti magát a két vezető akaratának és kifejleszti saját rangsorát. Vadászatkor azonban, akár a kicsinyek táplálásában és nevelésében, valamennyi felnőtt állat együttműködik.
Az egyedül kóborló farkasok rendszerint olyan fiatal állatok, amelyek elhagyták a falkát és saját körzetet keresnek maguknak. Ha a magányos farkas el nem foglalt körzetet talál, vizelettel és ürülékkel jelöli meg, tudatván, hogy igényt tart rá.

Táplálék és vadászat

A kifejlett sarkvidéki tarándszarvasok és pézsmatulkok túlságosan erősek ahhoz, hogy egy magányos farkas fel tudja venni velük a harcot. Ha a farkasok nagy zsákmány után néznek, falkában vadásznak.
A nyílt tundrán csak ritkán van egy fedezék a megleteésszerű támadáshoz. Mire a farkasfalka utoléri a pézsmatulkokat, azok rendszerint már köralakú védekező állásba rendeződtek.
Ennél az alakzatnál a farkasok nem egyenrangú ellenfelek a pézsmatulkok szarvaival és rúgó patáival szemben: a falka ezért ˝idegháborúba˝ kezd és arra összpontosít, hogy feltörje a kört.
A farkasok ide-oda futkosnak, és arra kényszerítik a pézsmatulkokat, hogy folyvást helyzetet változtassanak, ha támadóikat szemmel akarják tartani. Ez a taktika gyakran semmit sem segít a farkasoknak, de ha szerencséjük van, a pézsmatulkok riadtan szétrohannak. A farkasok azon nyomban üldözésbe kezdenek, és megpróbálnak fiatal vagy gyenge állatokat arra kányszeríteni, hogy kiváljanak a csoportból. Ha az egyik farkas áldozatába harap, a többiek a segítségére jönnek, és közösen teperik földre a megsebzett állatot.

Szaporodás

Ősszel és télen a falka folyamatosan vándorol, de a márciusban történő párzást követően a vemhes nőstényfarkas elhagyja a falkát, hogy megfelelő odút keressen. Időnként újat ás, de ha fagyott a föld, legtöbbször arra kényszerül, hogy kicsinyeit egy korábbi odúban - barlangban vagy sziklahasadékban - hozza világra.
A születő kölykök vakok, süketek és gyámoltalanok, teljesen anyjukra vannak utalva.
A farkaskölykök körülbelül egy hónap elteltével tunak húst enni. Ettől a pillanattól kezdve a falka tagjai közösen vállaják a kicsinyek táplálását. A zsákmánynál teletömik a hasukat és a barlangba való visszatérésük után visszaöklendezik a húst a kölyköknek. Ha van elegendő táplálék, a fiatal farkasok körülbelül a nyári napforduló idején tudják követni a falkát.

Gondoltad volna?

-A farkas vadászati próbálkozásainak tíz százalékát sem koronázza siker.
-A farkasoknak néha több napon át nem jut élelem, azután azonban akár 10 kilogramm húst is megesznek egyszerre.
-A farkasok azért üvöltenek, hogy tudassák jelenlétüket más falkákkal. Ezzel igyekeznek elejét venni a találkozásnak, amely elkerülhetetlen harchoz vezetne.
-Az élelem olyan szűkös az Északi-sarkvidéken, hogy semmit sem hagynak belőle veszendőbe menni. A farkas a havasi nyulat szőröstől-bőröstők, bundástól, csontostól falja fel.
-A falkában egy-két fiatalabb farkas gyakran tölt be egyfajta gyermekfelvigyázói (˝bébiszitter˝) szerepet- játszanak a kicsinyekkel, mialatt az anya vadászik.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hosszúság: fej és test 100-150 cm
Magasság: vállmagasság: 65-80 cm
Testtömeg: elérheti a 80 kg-ot, a nőstényeké kevesebb

Szaporodás
Ivarérettség: a hímek 3, a nőstények 2 éves korukban
Párzási időszak: március
Vemhesség időtartama: 61-63 nap
Kölykök száma: 4-5 kölyök

Életmód
Viselkedés: családi csoportokban él, amelyek maximum 30, rendszerint azonban 7-10 tagból állnak
Hangkibocsátás: üvöltés
Táplálék: havasi nyulak, pézsmatulkok, sarkvidéki tarándszarvasok és lemmingek
Várható élettartam: 7 év

Rokon fajok
A tundrafarkas a szürkefarkas legészakibb alfaja. A továbbiak a Mackenzie erdei farkas, az európai farkas, a japán farkas és a vörös farkas.

Előfordulás
Az egész Észak-sarkvidéken, a nagy összefüggő jégfelületek és jégtáblák kivételével.

A faj védelme
A történelem során minden farkasfajtát kíméletlenül üldöztek. A tundrafarkas az egyetlen alfaj, amely még eredeti elterjedési területének egészén megtalálható, mert emberek csak ritkán mennek oda.

Társadalmi rangsor a farkasfalkában

Mozdulatból, ugatásból és morgásból álló bonyolult ,,nyelv˝ szabályozza a farkasfalkán belüli rangsort. A magas rangú farkasok állaondóan védik pozíciójukat. Újra és újra ráveszik az alárendelt farkasokat, hogy alázatosan behúzzák a nyakukat vagy a hátukra feküdjenek. Ennek ellenére csak kevés elkeseredett összetűzés fordul elő a farkasok között.