A szkunk éjjel aktív, feltűnő színezetű bundájával riasztja el ellenségeit. Kis csoportokban él, és lakóüregét gyakran megosztja azzal az állattal, amelyik a járatot ássa.

Rend:
Ragadozók
Család:
Menyétfélék
Nem és faj:
Mephitis mephitis

A szkunk ellenségei elriasztásához nagy sikerrel veti be figyelmezető színeit. Feltűnő fekete-fehér bundája figyelmeztet arra, hogy az állat veszély esetén beveti kellemetlen bűzös váladékát, amelyet önvédelemből termel.

Viselkedés

A szkunkok a nappalt kis csoportokban egy odúban töltik, melyet vagy maguk ásnak, vagy más fajoktól vesznek át. Gyakran több állatfaj osztozik egy üregen, úgy, hogy a szkunkok laknak a barlang egyik részén, a maradék helyet pedig más állatoknak hagyják meg. Szürkületkor a szkunkok előjönnek odújukból, és táplálékkeresésre indulnak. Városokban és falvakban a szkunkok farakásokban. házak alatt vagy kerti lugasokban élnek, lakott területen kívül azonban nyílt erdőségeket laknak.
Nyáron az odút a nőstény foglalja el kicsinyeivel. Nőstények egy csoportja néha egy közös területen osztozik, de táplálékot más-más terepeken keresnek. A hímek ebben az évszakban magányosak.
Ellenségeiket a szkunkok egy rendkívül kellemetlen szagú váladék szétpermetezésével riasztják el, amely az ellenfél átmeneti vakságához vezethet. A tulajdonképpeni cél azonban az, hogy az áldozat néhány másodpercig ne jusson lélegzethez, így a szkunk ezalatt el tud menekülni.

Táplálék és vadászat

A szkunkok ragadozók, túlnyomórészt nagy rovarokat, pl. tücsköt, szöcskét fogyasztanak, valamint kis emlősöket is. Átkutatják a talajt és a rothadó almot is, miközben hosszú mellső karmaikat bogárlárvák, giliszták, gyökerek és gombák kiásására használják.
A szkunkok vadászatkor szaglásukra hagyatkoznak. Döghúst is fogyasztanak. A mogyoró, hullott gyümölcs és a talajon költő madarak tojásai kiegészítő táplálékforrások ősszel és tavasszal. Megfigyeltek már szkunkokat, amint a vízből halat kaptak ki mellső mancsukkal, akár a macska.

Szaporodás

A szarorodás ideje február-márciusra esik. A hímek ebben az időben messze elkóborolnak és gyakran territóriumukat is elhagyják pertnerkereséskor. Könnyen felingerelhetők ez idő tájt, néha nagytestű állatokat is lespriccelnek, de akár egy embert is.
Ha a hím rátalál egy nőstényre, üldözőbe veszi. A párzás közvetlenül ezután következik, amikor a hím nyakánál kapja el a nőstényt. A vemhesség alig több, mint két hónap.
Az alom 2-10 csupasz és vak kölyökből állhat, de rendszerint csak 3-5 utód van. Szemük 3-4 hét után nyílik ki. 6-8 hétig szopnak. 5 hét elteltével a kölykök elkezdik felfedezni a környezetüket, 6-7 hét után pedig már követik anyjukat az éjszakai portyákra. A család - gyakran még más családokkal is - egész télen együtt marad egy odúban a következő párzási időig.

Gondoltad volna?

-A szkunkok saját fajtársaikra soha nem permetezik a váladékukat- még az elkeseredett harcban sem.
-A szkunkok méhkasba nyúlnak, hogy mézet egyenek, mellső mancsaikkal távolítják el a méhek fullánkját.
-A szkunk több mint tízszer annyi kígyómérget is túlél, ami msá, hasonló méretű állatot megölne.
-A szkunkok mérges folyadékukat már egy hónapos korukban tudják termelni.
-Az egyetlen ragadozó, amely nyilvánvalóan érzéketlen a szkunkváladékkal szemben, a virginiai uhu, amely éjjel vadászik a szkunkra.
-Tudományos neve, a ,,Mephitis" a latinból ered, jelentése: ,,mérgező köd" .

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossz: 33-45 cm; farok 18-25 cm
Testtömeg: 3-6 kg

Szaporodás
Ivarérettség: 11 hónaposan
Párzási időszak: február/március
Vemhesség: 62-66 nap
Alomnagyság: 4 és 10 között, rendszerint azonban 3-5 kölyök

Életmód
Viselkedés: éjjel aktív, társas lény; a felnőtt hímek nyáron egyedül élnek, télen pedig több nősténnyel is emgosztják odújukat
Táplálék: főleg rovarok és kis emlősök; bogyók, magvak és madártojások is
Élettartam: vadon 7 év, fogságban 8-10 év

Rokon fajok
A foltos szkunk, a Spilogale gracialis, Észak-Amerika nagy területein elterjedt.

Előfordulás
Nagyon elterjedt Kanadában és az Egyesült Államokban, kivéve Alaszkát és Észak-Mexikót.

A faj védelme
Elterjedési területükön nincsenek közvetlen veszélyben, bundájukért még vadászni is szabad rájuk, ám csak engedéllyel. Sok szkunk pusztul el az utakon - ahelyett, hogy elmenekülnének, gyakran szembeszállnak a vélt ellenséggel és szétpermetezik váladékukat.

A szkunk büdös ,,parfüme"
A szkunkok arról híresek, hogy bűzmirigyeikből undorító folyadékot spriccelnek szét, amelynek olyan szaga van, mintha foghagyma, rothadó káposzta, égő toll és gumi keveréke volna. A szkunk 4 méterre el tud spriccelni, és közvetlenül az ellenfél szemére céloz.
A szkunk először figyelmezteti ellenfelét, mégpedig úgy, hogy hátsó felét felegyenesítve felé fordítja, dús farkát felemeli, és mellső lábaival topog.
Ha ez a figyelmeztetés nem hat, mellső lábára áll, visszanéz és hátsó lábait széttárja. Azután szétpermetezi váaldékát, és csak ritkán téveszt célt. Hét-nyolcszor tud spriccelni.