A szurikáták (négyujjú manguszták) társadalmi csoportokban élnek, mindenkinek megvan a maga feladata. Csoportmunka és együttműködés - ez a titka a szurikáták fennmaradásának a Kalahári sivatagban.

Rend:
Ragadozók
Család:
Cibetmacskafélék
Nem és faj:
Suricata suricatta

Bár a szurikáta külsejét tekintve hasonlít a félmajmokra, kutyákra és moósmedvékre, tulajdonképpen nyúl nagyságú mungó. A sivatag őreként ismert, mivel figyelmezteti a többieket a veszélyre, azonban vadász és zsákmány is egyszerre.

Élőhely

A szurikáta kizárólag Dél-Afrika száraz, nyílt síkságaira és félszáraz bozótvidékére szorítkozik, kerüli az erdőket és a sűrű vegetációt. Nappal mókusokkal, skorpiókkal és gyíkokkal osztja meg a sivatagot, miközben magasan felettük ragadozó madarak köröznek.
Ha beáll a sötétség, a szurikáta egy járatokból álló fészekbe vonul vissza, amelyet erős mellső lábaival kapart ki. Ezek a járazok a talaj adottságaitól függően akár 3 méter mélyek is lehetnek. Olykor más állatokkal osztja meg őket, például mókussal vagy rókamangusztával.
Sziklás területeken a szurikáták zsákmányukat sziklahasadékokba és repedésekbe helyezik.

Viselkedés

A mungófélék közül a szurikáta a leginkább társas lény. Szorosan összetartó kolóniákban él, amelyeknek a létszáma elérheti a két tucatot. A kolóniákban ,,csoportmunka˝ folyik, amelynek során minden szurikáta külön feladatot vállal magára az egész csoport javára. Ha reggelente kijönnek odújukból, hogy a napon melegedjenek, a csoport gyorsan őrt állít, amelynek figyelnie kell, nem közeledik-e veszéyles ragadozó. Az őr egy magaslati helyről, gyakran egy magasabb faágról látja el feladatát, hogy a veszély első jelére figyelmeztető ugatárban törhessen ki. Ha egyszer elhangzott a riadó, az egész csoport bemenekül az odúba.
Ha a szurikáták idegen csoporttal vagy olyan ragadozóval kerülnek szembe, mint a róka, rendszerint összeverődnek és elkezdenek vadul ásni, nyilvánvalóan csak azért, hogy porfelhőt kavarjanak fel, s így eltérítsék a támadót. Vagy felborzolt szőrrel szorosan egymáshoz tapadnak, elindulnak az ellenség felé, és úgy tesznek, mintha támadni akarnának. Ilyenkor a szurikáta olyan nagynak és félelmetesnek mutatja magát, amennyire csak lehetséges: kinyújtja a lábait, megmerevíti testétí nyílegyenesen tartja a farkát és leszegi a fejét. E színjáték tetőpontján az egész csapat a levegőbe ugrik és dühösen morog. Ha a betolakodó kitart, a bátrabb állatok úgy adnak nyomatékot fenyegető fellépésüknek, hogy leköpik, sőt akár meg is harapják a támadót.

Táplálék és táplálkozásmód

A szurikáták főleg rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkoznak, de a rágcsálókat, földön fészkelő madarakat és tojásaikat, mókusokat és más kisállatokat sem vetik meg. Olykor még olyan veszedelmes zsákmányokkal is megbírkóznak, mint a skorpiók és a kígyók. Ezenkívül bizonyos növények rügyeit, sarjgumóját és gyökerét is megeszik.
A szurikáta lelkesen túrja a földet; zsákmányállatok után kutatva sok homokot kavar fel; kiváló szaglása vezeti, miközben átássa magát a homokos talajon. Ha áldozata a látókörébe kerül, a szurikáta mancsával rácsap, majd egyetlen harapással megöli.

Szaporodás

A szurikáták ,,násza˝ szenvedélyesen zajlik. A nőstény először visszalöki a hímet, aki azonban válaszképpen nyakon ragadja a nőstényt. Ezután következik a párosodás.
Tizenegy heti vemhesséh után az odú mélyében jönnek világra a vak és szőrtelen kicsinyek. Alig néhány nap után anyjuk elválasztja őket és elhagyja az odút, hogy a többi felnőtt álattal vadásszon. Helyét váltott műszakban dolgozó ,,gyermekőrzők˝ veszik át.
Ha a felnőttek visszatérnek az odúba, élelmet hoznak maguknak az ifjak számára. A kicsinyek három hét után hagyják el az odút, őrzőik felügyelete mellett.
Az anya a szokatlannak tűnő élelemmel úgy ismerteti meg utódait, hogy a szájában körbe hordozza a falatokat, amelyeket azután a kicsinyek megkaparintanak tőle.
Két hónapos korukban a fiatal szurikáták már úgy néznek ki, mint a felnőttek kicsinyített kiadásai.

Gondoltad volna?

-A szurikáták kibírják az olyan skorpiócsípéseket vagy kígyómarásokat, amelyek emberre nézve halálosak lehetnek.
-Egy felnőtt szurikáta másodpercek alatt képes a saját súlyának megfelelő mennyiségű homokot kilapátolni.
-A csoportszolidaritás teszi lehetővé a szurikáta számára, hogy nálánál nagyobb állatokat elüzzön.
-A fiatal szurikáták egy éjszaka alatt válnak felnőtté. Ma még élelemért kuncsorognak, holnap már elvárják tőlük, hogy az éppen elválasztott kicsinyeknek adják tovább az élelmet.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossza: 50 cm a fejétől a farka végéig
Testtömeg: 900 g

Szaporodás
Ivarérettség: 12 hónaposan
Párzási időszak: egész évben
Vemhesség: 75 nap
Utódok száma: 4-5

Életmód
Viselkedés: fejlett társadalmi élet; 30 állatig terjedő kolóniában él
Hangkibocsátás: csicsergő, trillázó, morgó vagy ugató a helyzettől függően
Táplálék: változatos, főleg rovarok, skorpiók és gyíkok
Élettartam: mintegy 10 év

Rokon fajok
A selous-manguszta vagy trugmanguste paracynictis selousi valamivel nagyobb és a farka vége fehér.

Előfordulás
Afrika déli részén, főleg az Orange-folyótól délre, Angolát, Namíbiát, Dél-Afrikát és Botswana déli részét is beleértve.

A faj védelme
A szurikáta nincs veszélyben, jóllehet élőhelyének tönkretétele miatt száma valószínűleg csökkent. Élőhelyének leszűkűlése az elkövetkezendő években feltehetően kedvezőtlenül hat állományszámaikra.

Jellegzetes szurikáta-kolónia
,,Gyermekőrzők˝ vigyáznak az oltalmuk alatt álló kicsinyekre, mindig az odú közelében.
Az ,,őrök˝ az eget és a látóhatárt kémlelik, nem fenyeget-e valamilyen ragadozó.
A ,,vadászok˝ élelem után ásnak, amelynek egy részét a kicsiknek adják.