A kutyaszerű pofájú, bozontos farkú, előkelő megjelenésű vörösróka a vidék aktív, éjjeli ragadozója, de egyre gyakrabban mutatkozik a városokban is.

Rend:
Ragadozó
Család:
Kutyafélék
Nem és faj:
Vulpes vulpes

Évszázadokon keresztül üldözték és lőtték a rókát, capdákat, hurkot állítottak neki, a faj mégis él és sokasodik. Sikerének titka, hogy jól alkalmozkodik szinte minden környezethez.

Táplálkozás és vadászat

A rókák kitűnően ,,felfegyverzett˝ éjjeli ragadozók. Szemük alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz: a fényérzékeny sejtek mögött egy további réteg, a tapetum lucidum helyezkedik el. Ez visszaveri a szembe érkező fényt, ily módon a látott kép élessége megkétszereződik.
Hallása szintén a préda gyors észlelését szolgálja. Olyan alacsony frekvenciájú hangokat is érzékel, mint például a füvön keresztülfutó egér vagy a földön tekergődző földigiliszta sörtéi által keltett surrogás. A róka prédái életterüket és életmódjukat tekintve igen különbözők. Ha a róka például a tenger kötelében él, sirályok tojásait és fiókáit rabolja, erdőlakóként viszont rágcsálókra és üregi nyulakra vadászik.
Minden róka táplálékának fontos alkotóeleme a mindig mindenhol fellelhető földigiliszta.

Szaporodás

A kan és a szuka a párzási idényen kívül magányosan kóborol. A nap nagy részét egy föld alatti üregben, a rókavárban töltik, vagy a föld felett ütnek tábort.
Az udvarlás és párzás ideje a rókáknál általában a tél. Mivel rövid ideig élnek, a nőstények életükben kétszer vagy háromszor kölykeznek, a hímek viszont átlagosan csak egyszer nemzenek utódot.
Előfordul, hogy a szukát segíti az utódgondozásban egy lánytestvére, amelynek éppen nincsenek kölykei, vagy egy korábbi alomból származó fiatal nőstény. Ezek a ,,nagynénik˝ ily módon értékes tapasztalatokra tesznek szert a kölyöknevelés terén, melyet a következő évben kamatoztathat is.
Röviddel a fialás előtt a szuka kiutasítja a kant a várból (néha két kan is együttélhet egy nősténnyel). A fialás után a hím gondoskodik a család élelmezéséről. A kölykök szeme és füle két hét elteltével nyílik ki, és négy hét múlva hagyják el először a várat.
A rókakölykök igen virgoncak és kíváncsiak, és gyorsan cseperednek. Már szeptemberre elérik szüleik testtömegét, hamarosan elsajátítják a vadásztechnikát, és szétszóródnak, hogy saját területet keressenek. Sok kis róka azonban elpusztul mielőtt még tízhónapos, ivarérett állattá válna.

A róka és az ember

Az ember évezredek úta vadássza a rókát prémjéért. Különosen Angliában üldözik az állatot az e célra tenyésztett vadászkutyákkal. Ez a szokás az emberek többségét megbotránkoztatja.
A rókák hordozói lehetnek a veszettség vírusának. Ha egy veszett róka kutyával találkozik és megmarja, a kutya harapása közvetítheti a halálos betegséget az emberhez.
Annak ellenére, hogy a vörösrókaállományt több évtizede vadásszák és a kotorékot elgázosításával következetesen gyérítik, a veszettséget még mindig nem sikerült felszámolni: Európa kontinentális tészein komoly járvány veszélye lappang.

Gondoltad volna?

-A rókáknak nemcsak a pofájukon, hanem a lábukon is van ,,bajszuk˝, ez segíti őket a tájékozódásban.
-A fiatal rókáknak még rövid az orruk, és nem sokkal születésük után éppen úgy néznek ki, mint a kutyakölykök.
-A ,,vörös˝ rókának léteznek más színváltozatai is, például a feket róka, melynek toroktájéka, hasoldala és vállai sötétebbek; a keresztes róka, mely sötét vállkeresztet visel, valamint a feltűnően világos színezetű fehér róka.
-A rókák szeme zölden világít, ha éjjel rájuk világítanak.
-A róka farka - a ,,vitorla˝ - különösen télen pompázatos.
-A róka nem rágja meg táplálékát, hanem tépőfogaival egyben lenyelhető darabojra szaggatja.

Megfigyelések a terepen

A vörösróka éjfél és hajnal között a legaktívabb. Még egy város kellős közepén is alkalom adódhat a róka megfigyelésére. A legfeltűnőbben a párzási idényben, januárban vagy februárban viselkedik. Először bizonyára a hangját halljuk meg: a kan hangosan ugat, de olykor hátborzongató vonyításra is képes.
Rókák jelenlétére utalnak a jellegzetes lábnyomok és ürülékek.
A róka megfigyelése során először is keressünk valami könnyen felismerhető jegyet rajta, például egy sebhelyet vagy egy jellegzetes rajzolatot, valamint jegyezzük fel, hol láttuk először az állatot, és milyen irányba tartott. Ha gyakrabban kátjuk, és felismerjük ugyanazt az egyedet, lassacskán kialakul bennünk egy kép erről az állatról és szokásairól.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossza: kan 112 cm, szuka 108 cm
Testtömeg: kan 5,9 kg, szuka 5,2 kg

Szaporodás
Ivarérettség: 10 hónapos korban
Párzási időszak: január
Vemhesség: 53-63 nap
Szaporulat: rendszerint 4-5 kölyök

Életmód
Viselkedés: éjjeli állat. Szoros családi kötelékben él, de egyedül is kóborol
Táplálék: földigiliszták, üregi nyulak, madarak, rágcsálók, rovarok és gyümölcsök
Élettartam: rendszerint másfél-két év, fogságban akár 14 évig is elél

Rokon fajok
48 alfaja van, beleértve az egyes színváltozatokat is, például az ezüstrókát vagy a keresztes rókát.

Előfordulás
Észak-Amerikában, Europárban és Ázsiában őshonos állat. A 19. század közepén behurcolták Ausztráliába is. Egy állat mozgástere városokban 10 hektárra tehető, de vidéken akár a 2000 hektárt is meghaladja.

A faj védelme
Alkalmazkodóképességénk és intelligenciájának köszönhetően a hazai állomány nem veszélyeztetett. A kemény telek megtizedelik a vad populációt, a lakott területeken viszont még nő is a rókák száma.