A hiúzt ,,sasszeme˝, kitűnő hallása és nagy, erős mancsai teszik sikeres vadásszá. Európa és Ázsia északi részein a sziklás erdőterületek lakója.

Rend:
Ragadozók
Család:
Macskafélék
Nem és faj:
Lynx lynx

Korábban a hiúz széles körben elterjedt volt Európa és Szibéria erdeiben. Élőhelye azonban az erdőirtások következtében nagymértékben csökkent. Pompás prémjéért mindenütt vadásztak rá, s ez szintén kedvezőtlenül hatott állományszámaira.

Élőhely

A hiúz ritkán merészkedik ki a vadászterületéül szolgáló fenyőerdők vagy bozótos erdők védelme alól. Territóriumának nagysága a rendelkezésére álló zsákmány mennyiségétől függ. Ha elegendő akad, akkor a hím körzete körülbelül 50 négyzetkilométer, a nőstényeké viszont alig több mint ennek a fele. Ha gyérül a zsákmány, a hímeknek akár 100 négyzetkilométeres vadászterületre is szükségük lehet.
Különösen a hím jelöli meg a területén lévő fákat vizeletével és körömjelekkel. Mint a házimacska, a hiúz is elföldeli ürülékét; csak körzeti határain hagyja meg határjelként. Sötétedéskor és éjjel indul vadászatra, a nappalt kiugró sziklák alatt tölti.

Táplálék és vadászat

A hiúz éppúgy igazi macska, mint ahogy igazi ragadozó is. Áldozataira - mindenekelőtt a talajon mozgó madarakra és emlősökre - úgy vadászik, hogy nesztelenül becserkészi őket. Előbb türelmesen várakozik figyelőhelyén egy szikla mögött vagy egy alacsony faágon, majd hirtelen, erős lendülettel ráugrik zsákmányára és megöli. Ha az áldozatnak marad ideje menekülésre, a hiúz gyorsan feladja, mert csak ritkán sikerül elkapnia.
Közép-Európában a hiúz mindenekelőtt őzre, siketfajdra, nyúlra és egérre vadászik, Észak-Európában rénszarvasborjúra és fiatal jávorszarvasra is. Ha nem zavarják meg, újra és újra visszatér zsákmányához, míg egészen fel nem falja; gyakran több nap, illetve éjjel is eltelik prédájánál tett látogatásai között. Elterjedési területe melegebb részein előfordul, hogy elássa a maradékot - Európa északi részén a hús télen megfagyna.
Kanadában és az Egyesült Államok északi részén közeli rokonának, a kanadai hiúznak fő zsákmánya a hócipős nyúl. Ezekben a térségekben a hiúzállomány a hócipős nyulak számától függően ingadozik. A számok kilenc-tíz évenként csúcsot jeleznek, majd visszaesés következik. Itt az étrend egerekkel, fiatal szarvasokkal és karibukkal (a rénszarvas indián neve) egészül ki, amelyek a tél folyamán legyengülnek. A hiúz olykor vékony hóréteg alá rejti zsákmányát.

Szaporodás

Ideje nagy részét a hiúz magányosan tölti; a hím azonban februártól elhagyja megszokott revírjét és párt keres magának. Ebben az időszakban a különben nyugodt állat gyakran hosszú vonításban végződő, átható kiáltást hallat. A hiúz ilyenkor szokott a többi hímmel megverekedni.
A nőstény május és június között legfeljebb négy kölyköt ellik. Ehhez sziklahasadékban, kiugró szikla alatt, odvas fában vagy sűrű bozótosban épít vackot.
A szőrös, vak és gyámoltalan kicsik igen lassan fejlődnek; 14 napos korukban nyílik ki a szemük és csak mintegy öthetesen merészkednek ki az üregből. Elválasztásukra két hónapos korukban kerül sor, de továbbra is anyjuk mellett maradnak, tőle tanulnak meg a következő tavasz beköszöntéig vadászni.

A hiúz és az ember

Korábban a hiúz Európában sokkal szélesebb körben volt elterjedt, mint ma. Túlzott vadászata, valamint az erdők hasznosítása következtében ma már csak néhány nagyobb erdőterületen fordul elő.
Mint a macskafélék családjának más tagjait, a hiúzt is minsig vadászták bundájáért, egyes területeken pedig ízletes húsáért is.
A parasztok véleménye a hiúzról igen eltérő. Egyesek pártolják, mivel vadászik a rókára, és elkapja a fiatal erdőbe kárt okozó rágcsálókat. Egyes vidékeken, ahol mára kiirtották a hiúzt, a rókák elszaporodását észlelték. Más területeken a gazdák csapásnak tekintik a hiúzt, mivel alkalmanként juhokra, kecskékre és tyúkokra is támad. Nuygat-Európában bizonyára emiatt irtották ki.

Gondoltad volna?

-Az őstörténeti korokban a hiúz a brit szigeteken is honos volt. Feltételezhető, hogy a vadászok már a kőkorszak elején kiirtották.
-A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,,lenkos˝=,,fényes˝ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt.
-A hiúz német neve (Luchs) az ónémet ,,luhs˝ szóból (=csillogó) származik, és borostyánsárga szemére utal.
-A hiúz köztudottan jó úszó, kifejezetten jól tud mászni, fáradhatatlan kocogó - viszont nem kitartó futó.
-A hiúz helyből két méter magasra is képes felugrani, ha egy felröppenő baromfit akar elkapni.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossza: 70-110 cm; a hím nagyobb a nősténynél
Vállmagasság: 50-75 cm
Farok hossza: 15-25 cm
Testtömeg: 15-38 kg

Szaporodás
Ivarérettség: 1,5-2 éves korban
Párzási időszak: február-március
Vemhességi idő: 65-74 nap
Alomnagyság: általában 1-2, legfeljebb 4 kölyök

Életmód
Viselkedés: magányos
Táplálék: emlősök, pl. nyúl, üregi nyúl, róka és mindenekelőtt őz; ezenkívül baromfi
Élettartam: 10-20 év

Rokon fajok
Közeli rokona a Dél-Európában honos párduchiúz (Lynx pardinus), valamint az Észak-Amerikában előforduló kanadai hiúz (Lynx canadensis).

Előfordulás
Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Oroszországban, a balti államokban, Kelet-Európában, a Kárpátokban és a balkáni országokban honos. Közeli rokona, a kanadai hiúz Észak-Amerikában él.

A faj védelme
Európában a hiúz elterjedési területe meglehetősen korlátozott. Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és a délszláv országoban az utóbbi években eredménnyel járt újbóli betelepítése.

A hiúz ismertetőjegyei
Bunda: színe a fakósárgától a vörösessárgáig változik, foltokkal és csíkokkal tarkított; bundájának mintázata fajtánként válozó. Télen bundája megvastagszik és inkább szürkésnek és ,,fagyosnak˝ hat, a foltok elmosódnak.
Hallás: a hiúz fülén hosszú bojt van, amelynek segítségével képes a hangforrás helyét pontosan meghatározni - egyfajta kárpótlás ez nem kimondottan jó távfutóképességéért.
Mancsok: nagy és kerekded mancsai vannak, így könnyebben fut a havon. Szőrpárnás talpai vannak.
Szaglása: a hiúz szaglása köztudottan kitűnő; e képességét remekül hasznostíja vadászat közben. Az alábbi számadatok azt mutatják, hogy a hiúz milyen távolságról képes felismerni a szagáról egy-egy állatot.
Patkány: 75 méter
Üregi nyúl: 300 méter
Őz: 600 méter