A puma - más néven hegyi oroszlán - igen alkalmozkodóképes macskaféle. Egyformán otthon érzi magát a havas hegycsúcsokon és a trópusi esőerdőben.

Rend:
Ragadozók
Család:
Macskafélék
Nem és faj:
Felis concolor

A hosszú és karcsú puma nagyon erős állat: képes egyetlen csapással vagy harapással a földre teríteni az olyan nagytermetű zsákmányállatot is, mint a szarvas. Jellemző színe a barnásvörös, de más színváltozata is ismert. Patagóniában általában vörös vagy ezüstszürke színezetű.

Élőhely

A puma éppoly otthonosan mozog Kanada északi, hideg erdeiben, mint az Egyesült Államok sziklahasadékos hegyvidékein vagy Brazília trópusi esőerdeiben. Argentínában a pampákon él, elterjedési területe egészen Dél-Amerika legdélib csücskéig terjed. Találkozhatunk pumával a tengerszint magasságban és 4500 méteres hegyeken is.
A párzási időszakon kívül a pumák inkább különböző barlangokban, sziklahasadékokban, növényzettel sűrűn benőtt területeken élnek, mint állandó lakóhelyen. Bár ezek a mozgékony nagymacskák nyilvánvalóan jól alkalmazkodnak a szélsőséges időjáráshoz, telente ők is elhagyják a magashegységet, hogy kövessék a szarvasokat és a többi zsákmányállatot.

Táplálék és vadászat

Mint a legtöbb ragadozó, a puma is lesből támad a hajnali órákban vagy az esti szürkületben. Az olyan területeken, ahol alig jár ember, nappal is vadászni indul.
A többi macskaféléhez hasonlóan a puma is előbb becserkészi áldozatát, majd követi, ha szükséges. Ezután a prédaállat hátára ugrik, és tőrszerű fogaival, egyetlen nyakszirtharapással kioltja életét.
A puma olyan erős, hogy zsákmányát a pofájába véve gyakran el is vonszolja.
A pumák vadászterülete rendszerint óriási. Az egértől a jávorszarvasig gyakorlatilag mindent megtámadnak, ami az útjukba kerül. Fő táplálékukat azonban egész elterjedési területükön - csaknem 75°-os arányban - a szarvasok és őzek képezik. Ahol nincs szarvas, ott mindent letaglóznak, amivel elbírnak, sokszor még a háziállatokat is.
A pumák, bár rendkívül jól ugranak és kitűnő rövidtávfutók, hosszú távon fáradékonyak. Ha egy állatnak sikerül kivédenie a puma első támadását, általában jó esélye van a túlélésre. A pumák csak ritkán osztoznak fajtársaikkal a vadászterületen, inkább kitérnek egymás elől. Általában nem kell megvédeniük territóriumukat msá pumákkal szemben, és arra sem tesznek kísérletet, hogy társaik területét elrabolják.

Szaporodás

A puma hímek territóriumai átfedésben lehetnek a nőstényekével, így tudomást szerezhetnek arról is, hogy egy nsőtény mikor mutat párzási hajlandóságot. Ez az év bármelyik szakában előfordulhat, bár Észak-Amerikában általában a tél végén, a tavasz beköszöntével kölykeznek az állatok.
A kéthetes párzási idény tartamára a pumák felhagynak megszokott remeteéletükkel, közösen vadásznak és pihennek, közben többször is párzanak. A nőstény két-hat kölyöknek ad életet egy rejtekhelyen, melyet a sziklák között vagy egy barlangban alakít ki, hoyg elkerülje a betolakodókat.
A születésükkor még vak kis kölykök bundája pettyezett, és ilyen is marad féléves korukig. Anyjuk három hónapig szoptatja őket, de már hathetes korukban megpróbálkoznak a húsevéssel. Jóllehet kilenchónapos korukban már képesek az önálló vadászatra, általában két évig anyjuk mellett maradnak. Az egy alomhoz tartozó kölykök ezt követően is néhány hónapig együtt maradnak még.

A puma és az ember

A puma korábban egész Észak-, Közép- és Dél-Amerikában elterjedt faj volt, mára azonban sok hajdani élőhelyéről kiirtották, és állománya a többi területen is veszélybe került. Ennek legfőbb oka az, hogy az állattartók válogatás nélkül lövik a pumát, mondván, teheneket és borjakat rabol.
Más területeken a vad védelmében irtották ki a pumát. Ezeken a tájakon egyes vadállatok hihetetlen mértékben elszaporodtak. Nem sokkal ezután a szarvasok által kopárra legelt területek már képtelenek voltak eltartani a növekvő vadállományt.

Gondoltad volna?

-A puma elterjedési területe nagyobb, mint bármely más emlősállaté a nyugati féltekén.
-A pumák testnagysága életterüktől függően jelentősen különbözik egymástól. A legkisebb pumák a trópusokon élnek.
-A farkasok elől a pumák többnyire felmenekülnek egy fára.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Marmagasság: 65-75 cm
Testhossz: 110-160 cm
Farokhossz: 67-78 cm
Testtömeg: 36-90 kg

Szaporodás
Ivarérettség: a hímek legkorábban hároméves korukban, a nsőtények két és fél évesen
Párzási idény: az év bármely szakaszában
Vemhesség: 90-96 nap
Utódok száma: 2-6 kölyök

Életmód
Viselkedés: magányosan él, főként sötétedéskor és éjjel jár vadászni
Táplálék: túlnyomorészt szarvasok és őzek, de más emlősállatok is
Élettartam: 18 évig is elél

Rokon fajok
Több puma alfaj is van, kettő közülük - a floridai F. c. coryi és az északkelet-amerikai F. c. couguar - veszélyeztetett állat.

Előfordulás
Észak- és Dél-Amerikában él, Kanada délibb területeitől egészen Patagóniáig terjed állománya.

A faj védelme
A puma a védett fajok közé tartiozik, de tény, hogy a földművesek és állattartók nem örülnek a felbukkanásának. A csorda vagy a nyáj védelmében sokat közülük mind máig leölnek, noha a puma csak ritkán támad háziállatokra.

A puma ruganyossága
A puma híres nagy erejéről, kitartásáról és ruganyosságáról. Egyetlen ugrással hét métert is áthidalhat, néha ennek a duplájára is képes.
A puma gyakran rejtőzködik faágak között, képes öt és fél méter magasra is felugrani a lombok közé. Előfordul, hogy ennél magasabbra is felkapaszkodik, hogy jó kilátása legyen. Képes húsz méteres magasságból is leugrani anélkül, hogy megsérülne.