Állatkísérleteket általában valamilyen konkrét cél érdekében végeznek, pl. orvosi, kozmetikai vagy katonai célokból. Léteznek azonban olyan kisérletek is amelyeknek semmilyen konkrét, tudományos céljuk sincs, a kutatókat egyszerűen a kíváncsiság illetve egyéni ambíció hajtja.

Példa erre a NASA egyik kísérlete, amelyben makákó majmokat teszteltek. A kísérlet abból állt, hogy a majmokat választás elé állították: ha az adott egyed elfogadta a felkínált ételt a többi állat áramütést szenvedett. Az eredménytől a kutatók is elszégyellhették volna magukat; néhány kivételtől eltekintve a majmok inkább az éhhalált választották, mintsem társaikat szenvedni lássák.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen kísérletnek mi a gyakorlati haszna? Az eredmény csak azt bizonyítja, hogy az állatok érző és gondolkodó lények és mint ilyenek, több tiszteletet és megbecsülést érdemelnének az emberektől.

Az értelmetlen kísérletek másik csoportját alkotják azok, amelyekhez készült valamilyen mondvacsinált magyarázat, de mégis mindenki számára egyértelmű, hogy tudománytalan, sőt abszurd ötletekről van szó.

Példa erre Robert White ír származású, az USA-ban élő neurológus professzor kegyetlen kísérletsorozata. White a Cleveland-i Metro Health Medical Center idegsebészeti osztályának vezetője, a Case Western Reserve egyetem tanára, alapítója a Vatikáni Bioetikai Testületnek, mellesleg gyakorló katolikus és tíz gyerekes családapa.

Kórháza harmadik emeletén, az adófizetők pénzéből harminc éve folytat állatkísérleteket patkányokon és majmokon. Kísérleteinek egyik célja az agy tartósítása. Elgondolása szerint az agyvelő-állomány megfelelő módon tartósítva nem pusztul el, a fejből kioperálva is működőképes marad. Szerinte innen csak egy lépés, hogy emberi agyakat is "életben" tartson akár heteken, hónapokon át.

"Erősen vonz az ötlet, hogy az ember legfontosabb és legbonyolultabb szervét úgy lehessen frissen tartani, mintha zöldség vagy gyümölcs volna. "

A kísérletek során az állatok egyik artériáját sebészeti eljárással kivezetik és a vért speciális csövön egy hűtőrendszerbe engedik. A lehűtött vért egy másik éren keresztül engedik vissza, ezáltal az alacsony hőmérsékletű /10-14 fokos/ vér lehűti az agyat. Ezzel a technikával próbáltak már embereken is agyműtétet végrehajtani; az eredmény katasztrofális volt. A betegek agyvérzést kaptak, ami azonnali halált vagy maradandó agykárosodást okozott. White szerint mégis ez az agy- és gerincvelő-sebészet jövője.

A professzor a hatvanas évek óta kísérletezik az agy testen kívüli tartósításával is. Ilyenkor az állatok agyát kioperálják és egy hűtőben 2-3 fokra lehűtik. Néhány nap vagy hét után az agyat felmelegítik és visszaültetik vagy az eredeti vagy egy másik állatnak a koponyájába. A két műtét közötti időben az állatokat mesterségesen életben tartják.

White professzor ambíciója azonban határtalan. Elgondolása szerint az agyat nemcsak kioperálva lehet tartósítani, hanem a fejjel együtt is. A kísérlet során hosszú és bonyolult műtéttel az állat fejét leválasztják a nyakról. Az emlősök nyakában számtalan ér fut, ezért a fejet nem lehet egyszerűen levágni; minden eret gondosan és aprólékos munkával el kell varrni. A műtétnek ez a része akár 15-20 órát is igénybe vehet; amíg a nyak és a fej erein dolgoznak az állatot gépek és műszerek segítségével tartják életben.

Hibázni nem lehet, egy gondatlanul elvarrt ér miatt az állat azonnal elvérezne, az agy elpusztulna. A majmokat a kísérlet teljes időtartamára egy különlegesen kiképzett székre ültetik, fejüket egy szerkezettel rögzítik. Az operációt általában nem altatásban végzik, mert az agyat igyekeznek megkímélni mindenfajta toxikus anyagtól így az altatótól is.

A leoperált fejet hűtőbe teszik, a testet pedig vagy mesterségesen életben tartják vagy hagyják elpusztulni. Bizonyos idő elteltével egy másik majom fejét is levágják, de csak a testet tartják életben, majd ráoperálják az időközben felmelegített fejet. A kísérlet végén az állat él és érez, szemei nyitva vannak, szája mozog. Nyaktól lefelé azonban lebénult és néma lett.

A műtét során a gerincvelőt is átvágják, ami bénulást okoz; nincs ember aki képes lenne az agy és a gerincvelő közötti kapcsolatot visszaállítani. Ezek után elkezdik tesztelni az állat "működését" és reakcióit. Erős zajt csapnak, hogy megijesszék, megszurkálják, hogy érez-e fájdalmat, vizet és élelmet tesznek elé figyelve a reakcióit.

A professzor szerint a fejátültetés után az állatok értelmi képességei változatlanok maradnak. Ahhoz, hogy a majmot életben tartsák folyamatos intenzív ellátásra van szükség de a leggondosabb ápolás ellenére is néhány órán belül mindig elpusztul. White és csapata több, mint 30 éve ugyanazzal a módszerrel próbálkozik újra és újra, sikertelenül. A fejátültetés minden esetben az állat halálával végződött. Ennek ellenére a kutató kijelentette, hogy módszere emberekre is alkalmazható.
A kérdés csak az, hogy miért jó lebénult és néma hibrideket számítógép és lélegeztető segítségével pár óráig életben tartani? Miért kell állatok ezreit halálra kínozni olyan kísérletek miatt, amelyeket gyógyításra sohasem lehet alkalmazni?

White szerint a fejátültetés az egyetlen megoldás akkor, ha valaki gyógyíthatatlan betegségben szenved. Egyszerűen átvarrják a fejét egy olyan ember egészséges testére akinek a feje nélkülözhető pl. agydaganat miatt. A fejátültetés - az etikai és morális szempontoktól eltekintve - technikailag is kivitelezhetetlen. A harminc év alatt soha, egyetlenegyszer sem sikerült, White professzor mégsem adja fel...