| Statisztikai adatok szerint az USA laboratóriumaiban évente kb. 17 millió állat pusztul el, Nagy-Britanniában 3 millió, míg Olaszországban kb. egymillió. Nagy-Britannia az egyetlen ország, amely pontos adatokat szolgáltat és ahol évek óta bárki számára hozzáférhetőek a kísérletekkel kapcsolatos számadatok.
A többi országban a felhasznált állatok száma csak becsülhető. A pontos adatgyűjtést a kísérleteket övező homály is nehezíti, a laboratóriumok falai közül gyakorlatilag semmi sem szivároghat ki. A kísérletek szenvedő alanyai legnagyobbrészt egerek, patkányok és tengerimalacok illetve nyulak, kutyák, macskák, majmok, madarak, halak és vágóállatok, pl. sertések, szarvasmarhák és kicsinyeik.
A mai napig megtörténik, hogy vadon élő állatokat fognak be természetes élőhelyükön. A legszerencsésebbek még az elejtés, csapdázás vagy a szállítás során elpusztulnak. A túlélőket gyakran hónapokon, sőt éveken keresztül szűk ketrecekben, a fajtársaktól elszigetelten tartják. Az erre a célra tenyésztett állatok helyzete sem jobb; ők a ketrecen kívül nem is ismernek más környezetet.
Az állatok a CSA (Comitato Scientifico Antivivisezinista -Állatkísérlet-ellenes Tudományos Testület) legújabb statisztikái szerint 59 %-a gyógyszeripari kísérletekben pusztul el, kisebb százalékukat orvosi célokra használják /betegségek kutatása/, a fennmaradó rész pedig kozmetikai, pszichológiai, hadiipari tesztek illetve az oktatás áldozata lesz.
A különösen kegyetlen toxicitási teszteket a fent említett területek mindegyikén alkalmazzák. Az Olaszországban elvégzett összes kísérlet 75 %-a ilyen.
Brit adatok szerint a kísérletek 60 %-át magánlaboratóriumokban végzik, 33 %-ot egyetemeken, 7 %-ot pedig állami finanszírozású laboratóriumokban és intézményekben.
A kísérletezést gyakran kezdik az állatok elnémításával: átvágják a szerencsétlenek hangszálait, hogy ne tudjanak ordítani kínjukban. Ezután válogatott kínzásoknak vetik alá őket a tudomány nevében; megmérgezik, égetik, vakítják, éheztetik, csonkítják és megnyomorítják őket, fagyási sérüléseket okoznak, elektromos áramütést szenvednek el, vírusokkal és baktériumokkal betegítik meg őket - olyanokkal is amiket természetes körülmények között sohasem kapnának meg. /pl. AIDS, szifilisz, stb./
Minden egyes kísérlet fájdalommal jár; nincs olyan teszt, amely ne okozna szenvedést az állatoknak. A rabság pedig már önmagában is szenvedést jelent.
Brit adatok alapján a tesztek 63 %-át altatás és érzéstelenítés nélkül végzik, további 22 %-ot csak helyi érzéstelenítéssel.
Különösen kegyetlenek a pszichológiai tesztek, melyek során az állatokat mindenfajta fizikai és lelki stressznek vetik alá abban a lehetetlen reményben, hogy emberi elmebetegségeket okozva tanulmányozzák azok kialakulásának folyamatát.
Százezrével végeznek teszteket abból a célból, hogy az anyától való elszakítás és teljes elszigeteltség vagy az agresszió hatásait vizsgálják kölyökállatokon.
Etikai szempontból semmilyen elfogadható magyarázat nem létezik erre a legális állatkínzásra. Az állatkísérletek támogatói sokszor szentimentalizmussal vádolják az állatvédőket és felteszik a szokásos kérdést: ki haljon meg inkább, egy egér vagy egy kisbaba?
Az egyetlen jó válasz az, hogy a kisbabának és az egérnek egyaránt joga van az élethez. Jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy az állatkísérletek nem garantálják az ember biztonságát, sőt egy hibás állatkísérlet akár a baba halálához is vezethet.
Másodsorban igen helytelen az a "tudományos" nézet, miszerint a cél szentesíti az eszközt. Ezen az elven a tudomány oltárán bárki feláldozható, bárkinek joga lehet akár embereken is kísérletezni, mint azt a szomorú náci példa is bizonyítja. Etikai szempontból az is sarkalatos kérdés, hogy van-e megengedhető állatkísérlet, létezik-e jó cél? Sokan az orvosi, gyógyító célú kísérleteket elfogadhatónak tartják, míg pl. a kozmetikai teszteket nem.
Az állatkísérletek tudományos és etikai szempontból egyaránt elfogadhatatlanok, bármilyen indokkal és célból is végezzék azokat.
Az állatkísérleteket - mint mindenfajta kegyetlenséget - fel kell számolni, azért mert nem jelentenek garanciát az emberre és mert kiválthatóak valóban tudományos, ún. alternatív módszerekkel. Ezek a módszerek olcsóbbak és biztonságosabbak, semmilyen élőlénynek nem okoznak felesleges szenvedést. Az alternatív módszereket kell alkalmazni, továbbfejleszteni és népszerűsíteni.
Az állatkísérletekről Gandhi ezt mondta: "a legsötétebb bűntett az emberiség által elkövetett számtalan sötét bűntett közül".
Középkori módszerekkel napjainkban is legálisan folytatódik megszokásból és mert mindig lehet takarózni azzal a dogmával, hogy az állatkísérletekre szükség van. Azonban a haladó gondolkodású tudósok és kutatók véleménye szerint a modern tudomány fejlődését csak hátráltatja a kegyetlen és hibás módszerek alkalmazása. | |