A vadmacska nagyon hasonlít a cirmos házimacskához, de erősebb felépítésű, a farka pedig csonka végű. Ma már csak néhány nagyobb, erdős területen él.

Rend:
Ragadozók
Család:
Macskafélék
Nem és faj:
Felis silvestris

Napjainkban valószínűleg már csak kevés igazi európai vadmacska él a Földön. A XIX. században a vadőrök üldözték, emiatt számuk nagymértékben csökkent; az életben maradt állatok pedig gyakran kereszteződtek vad házimacskákkal.

Élőhely

Az európai vadmacska nagyobb erdőkben, fedezéket nyújtó bokros területeken és hegyes, sziklás tájakon él. Legszívesebben a 300-450 méter magasan fekvő területeken vadászik. Nappal általában szikla- és földmélyedésekben vagy egy fa gyökérzetének üregében pihen. Skóciában a vadmacska nagy lápokon és birkalegelőkön telepedett meg. A vadmacska alkalmazkodóképessége nagyon jó: Dél-Európában bokros területeken él, Közép-Európában elsősorban tűlevelű erdőkben, a Kaukázusban pedig lombhullató erdőkben. Ez a félénk állat könnyen tájékozódik mindegyik élőhelyen.

Táplálék és vadászat

A vadmacska fő táplálékát a vízipocok és más kisebb rágcsálók képezik, de a mókust sem veti meg. A vadmacska az olyan területeket kedveli, ahol nagy számban élnek talajon költő madarak, valamint mezei és üregi nyulak. A nagyobb állatok általában el tudnak menekülni előle, csak őz- és szarvasgidákat kap el olykor, ha túl lassúnak bizonyulnak. Ahol kevés a zsákmány - és ami akad, azt is meg kell osztania msá ragadozókkal -, a vadmacska rendszerint egyedül vadászik és magányosan él. Az állat általában mintegy 100 hektárnyi területet jelöl meg vizeletével és lábmirigyei váladékával. A vadmacska rendszerint minden betolakodót elűz körzetéből, párkeresés közben viszont gyakran elhagyja revírjét. Ott, ahol elegendő élelem áll rendelkezésre, a vadmacskák béha feladják magányos életmódjukat, és csapatokba tömörülve együtt védelmezik területüket a többi ragadozóval szemben.

Szaporodás

A nsőtény vadmacska február végén vagy március elején párzásképes. Az udvarlás nagy hangzavarral jár. A kandúrok ,,éneke˝, amellyel a figyelmet kívánják felhívni magukra, rikácsolásnak, nyafogásnak és ordításnak hangzik; egy nőstény körül gyakran több kandúr is ül, és egész éjjel hurrognak.
Amikor egy hím ,,kiüti a nyeregből˝ vetélytársait, a nőstény a földön ide-oda hempereg, hogy tudtára adja: elfogadja őt. A többi macskaféléhez hasonlóan párzás közben a hím vadmacska beleharap a nőstény nyakába.
Körülbelül hat és fél héttel később a nőstény általában sziklahasadékban vagy magas fán található vackában világra hozza kicsinyeit.
Az első hetekben az anya elkeseredetten védelmezi az almot. A kismacskáknak mintegy tíznapos korukban nyílik ki a szemük, s ettől kezdve már maguk is ,,veszélyesek˝: megkarmolnak és megharapnak minden betolakodót. Az anyjuk kb. egy hónapig szoptatja őket, négy-öt hetesen előjönnek rejtekhelyükről, és a közelben játszadoznak. A kandúr nem vesz részt a kölykök felnevelésében. Körülbelül három hónapos koruktól a kicsik elkísérik anyjukat a vadászatra, néhány hónappal pedig szétszéled a család, s mindenki egyedül vadászik.

Az európai vadmacska és az ember

Régebben a vadmacska igen elterjedt volt Európában. Az erdőségek egyre nagyobb mérvű kiirtásával azonban a vadmacska mind távolabbi területekre szorult vissza.
Ennek ellenére továbbra is vadászok kedvelt célpontja volt. A XIX. században és a XX. század elején vadmacskák ezreit ölték meg, valószínűleg az apróvadak és a talajon költő madarak - például a fogoly és a fácán - védelmében.
A két világháború idején az ember nem vadászott erre az állatra. Mára az állatvilággal kapcsolatban megváltozott a közvélemény, s ez végleg véget vetett a ragdozók pusztításának. A vadmacskát napjainkban a gazdag természetes életközösség értékes és érdekes tagjának tartják és sok helyen védetté nyilvánították. A vadmacska kisszámú természetes ellenségeinek egyike a juhászkutya nagyságú, rövid farkú macskaféle, a hiúz.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Testhossz: 50-80 cm
Testtömeg: 3,5-10 kg; a nőstény kisebb

Szaporodás
Ivarérettség: egyéves korban
Párzási időszak: február vége - március eleje
Vemhesség ideje: 63-69 nap
Utódok száma: 1-8, általában 4

Életmód
Viselkedés: általában magányos; éjjel tevékeny
Hangkibocsátás: rokonához, a házimacskához hasonlóan dorombol, ordít és nyávog
Táplálék: kisebb rágcsálók, például vízipocok, mezei és üregi nyulak, madarak és kétéltűek is
Élettartam: 12 év

Rokon fajok
35 macskaalfaj van, ezek közé tartozik a házimacska és a hiúz is.

Előfordulás
Egész Európában honos, Izland, Írország, Skandinávia és Északkelet-Európa kivételével.

A faj védelme
A vadmacskára hosszú ideig kíméletlenül vadásztak; állománya napjainkban lassú garapodásnak indult. Közép-Európa nagyobb erdős területeinek egy részén újratelepítési programokat indítottak el, hogy a fajt ismét meghonosítsák.

Az európai vadmacska és a cirmos házimacska összehasonlítása
A vadmacskához valószínűleg a cirmos házimacska áll a legközelebb, kinézetük és vérmérsékletük alapján azonban mégis könnyen megkülönböztethetőek. A vadmacska feje nehezebb és szélesebb, mint a házimacskáé. Kis füle inkább vízszintesen nő, ellentétben a házimacska merőlegesen felfelé álló fülével. Szőre hosszabb, farka vastagabb és csonka végű. A vadmacska  jóval erősebb testfelépítésű.
Az európai vadmacska farka fej-törzs gosszának körülbelül 45 százalékát teszi ki - rövidebb tehát, mint a házimacska farka. Vastag, fekete csíkok díszítik.
A házimacska körülbelül kétharmad akkora, mint vadon élő rokona, farka viszont hosszabb és vékonyabb.