A kis panda, vagy más néven macskamedve, jobban hasonlít a mosómedvére, mint a rokonára, az óriáspandára. Mégis mindkét panda egy csládba, a macskamedvefélék családjába tartozik.

Rend:
Ragadozók
Család:
Macskamedvefélék
Nem és faj
Aliurus fulgens

A kis panda a nap nagy részét egy faágon heverészve tölti el. A ,,  vörös panda˝ néven is emlegetett állatka a Nepáltól a kínai Szecsuán tartományig terjedő területet lakja.

Életmód

A kis panda ,,éjjeli állat lévén,, a hajnali és esti szürkületben illetve éjjel jár táplálék után, és a nap nagy részét pihenéssel, alvással tölti el a faágak között. Kimondottan jó famászó, az egyensúlyozásban nagy segítségére van hosszú farka. Amikor alszik, akkor vagy egy faodúban lepi meg az álom, vagy végignyújtózik egy faágon, esteleg összegömbölyödve bedugja fejét egyik hátsó lába alá. Jellegzetes, gesztenyebarna színének köszönhetően szinte teljesen észrevehetetlen az ágak között.
A macskamedve fejpárnának vagy takarónak is használja boztontos, hosszú farkát, amivel ha a pofáját is befedi, elkerüli a fölösleges hőveszteséget.
Területét vizeletével és talp-, illetve végbélmirigyeinek váladékával jelöli, ugyanezt a célt szolgálja a széklete is, melyet terrórium határán különleges ,,latrinákban˝ tárol.
A macskamedve hímje vehemensen védelmezi terróriumát. Ha a hímet megzavarja egy riválisa, rosszallóan fújtatni kezd. A támadás előtt az ellenfelek ritmikusan felemelkedik, majd leszegik fejüket, s ha egyikük sem retten vissza ettől a figyelmeztetéstől, akkor a két állat felágaskodik, és ,,pofozkodni˝ kezd.

Táplálék és táplálkozásmód

Bár a macskamedvét a ragadozók közé soroljuk, táplálékának nagy része bambusz. Alkalomadtán azért madárfiókákat, kisemlősöket és hüllőket is zsákmányol.
Bármilyen testhelyzetben - ülve, állva vagy fekve is - tud enni ( a pandákon kívül kevés állatfaj képes hasonló mutatványra).

Szaporodás

A kis panda általában magányosan él, de a párzási idény kezdetén a pertnerével tart. A hím követi az ivarzó nőstény illatnyomát, amely a párzás bekövetkeztéig egyre intenzívebb. A párzás a talajon történik, ezt követően a két állat útjai elválnak.
Mintegy hat héttel a fialás előtt a nőstény egy ágakból, füvekből és levelekből álló vackot készít egy faodúban vagy egy sziklahasadékban. Itt hozza világra legfeljebb négy kölykét. A bocsok nagyjából 28 centiméteresek, bundájuk dús és szürkés árnyalatú. Születésükkor a szemük és orruk még csukva van. Életük első tíz napját nyugodtan fekve a vackukon töltik, egymást átfonva vagy az anyjukhoz simulva alszanak.
Az anyaállat az első napokban sok időt tölt a kicsik őrzésével. Egy hét elteltével már hosszabb időre is elmarad, és csak néhány óránként tér vissza kölykeihez, hogy megszoptassa és tisztogassa őket. A hímnek ezalatt nyomát sem látni, még akkor sem, amikor a kölykök mintegy háromhónapos korukban először hagyják el a vackot. Amikor azonban az anyaállat elválasztja a mintegy öthónapos fiatalokat, előfordul, hogy a hím hirtelen felbukkan, és játszani kezd velük. A következő párzási idényig, amikor az anya és kölykei közt kisebb összetűzésekre kerülhet sor, a ksi család szorosan együtt marad. A fiatal macskamedvék nagyjából egyéves korukban már kifejlett állatok, fél esztendővel később pedig képesek kihordani és felnevelni saját utódaikat.

A kis panda és az ember

A kis panda állománya több egyedet számlál és élőhelye sokkal kiterjedtebb, mint közeli rokonáé, az óriáspandáé. Az óriáspandát szinte mindenki ismeri, és nagy a baráti körnek örvend, ezzel szemben a kis panda mind a mai napig szinte észrevétlen maradt. A macskamedve félénk állat, tömött, vörösesbarna bundája szinte egybeolvad a fákkal, ezért megpillantani is nehéz.
Nepálban korábban a bundájáért vadászták, amelyből sapkát készítettek. Kínában a farkát használták ,,tollseprűnek˝ és kisseprűnek. Mivel viszonylag könnyen szelidíthető állat, olykor az állatkereskedelem számára is befogták.
Napjainkban már elterjedési területének nagy részén védett állatnak számít.

Gondoltad volna?

-A kis panda, melyet 1825-ben fedeztek fel, több mint 50 éven keresztül az egyetlen, nyugaton ismert pandafaj volt.
-A macskamedve latin neve azt jelenti, hogy ,,tűzfényű macska˝ vagy ,,csillogó macska˝. Eredetét az magyarázza, hogy az állat felfedezője nagy hasonlatosságot vélt felfedezni a macska és a kis panda között.
-A helybeliek többek között a ,,va˝ és a ,,csitva˝ névvel ileltik a kis pandát, amit csicsergő hangjának köszönhet.
-Közeli rokonához, az óriáspandához hasonlóan, a kis panda elülső mancsain is van egy-egy kiálló csuklócsont, amely behajlítható és ,,hüvelykujjként˝ működik. Gyűrűs farja, fogai koponyafelépítése és pofája miatt a kis pandát sokáig a mosómedve-félék családjába (Procyonidae) sorolták, ahová a mosómedvék is tartoznak. Valójában csak igen távoli rokonságban állnak egymásal, a tudósok többsége ma a kis pandát egy önálló családba, a macskamedvefélék családjába (Ailuridae) sorolja.
-A kis panda képes másfél métert is áthidalni, miközben ágról ágra ugrik.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossza: fej-törzs hossza 56-62 cm, farokhossz: 28-48 cm
Testtömeg: 3,7-6,5 kg

Szaporodás
Ivarérettség: 18 hónapos korban
Vemhesség: 112-158 nap
Utódok száma: 1-4 kölyök
Születési testtömeg: 110-130 g

Életmód
Viselkedés: magányosan él, kivéve a párzási idényt;ekkor az állatok a párzás rövid idejére felkeresik egymást
Táplálék: túlnyomórészt bambusz, bogyók, makkok; néha-néha madarak, tojások, virágok

Rokon fajok
Közeli rokona az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca). A kis pandának két alfaja van. Az Ailurus fulgens a nyugati alfaj, az Aiurus fulgens styani pedig a kínai.

Előfrodulás
A Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban él 2000-4800 méter magas hegyekben.

A faj védelme
Elterjedési területének nyugati felén az ember olyannyira megrongálta eredeti élőhelyét, hogy a macskamedve szinte teljesen kipusztult. Újabb óvintézkedéseknek köszönhetően azonban állománya újból lassú gyarapodásnak indult.

A kis panda ismertetőjelei

Test: Bundája nagyon dús. Háta rendszerint élénk vörösesbarna, a hasa sötétbarna. Testformája zömök, végtagjai erőteljesek, mancsai hosszú, éles, félig visszahúzható karmok vannak.
Farok: Famászás közben ezzel egyensúlyoz az állat, alvás közben pedig a fejét takarja be vele.
Fogak: Metsző- és szemfogai nagyon hasonlítanak a ragadozók fogaira. A széles, lapos, redős zápfogak viszont jellegzetes növényevőfogak.
Mancs: A talp szőrös, így famászás közben biztosabb fogást talál az állat.