A dingót eredetileg az őslakók telepítették be Ausztráliába. Fáradhatatlan vadász; sivatagok és nyílt bozótosok széles térségét barangolja be zsákmányra vadászva.

Rend:
Ragadozók
Család:
Kutyafélék
Nem és faj:
Canis lupus familiaris dingo

Az izmos, erős testfelépítésű dingók színe a csillogó aranysárgától a sötétbarnáig vagy feketéig tejedhet, a leggyakrabb azonban az élénk rőt-arany színezet. Megejelenésében hasonlít a háziebhez - különleges jellegzetessége a fehér farkhegy.

Életmód

A dingók családi kötelékben élnek egy ,,központi telepen˝, melyet megvédenek a behatolóktól. Vadászterületük azonban nagyobb ennél.
A fiatal dingókanok egyedül vadásznak egy nagyobb területen. Ha gazdag a táplálékkínálat, olykor csatlakozhatnak egy falkához; ha viszont szűkös, elzavarják az idegent. Az idős és gyenge álaltokat távol tartják a táplálékforástól és víztől; ezek rövid időn belül kiéheznek.

Táplálék és vadászat

Mivel legtöbb táplálékállatuk éjjel aktív, a dingók is éjjel vadásznak. A magányos dingónak könnyű zsákmányt jelent az üreginyúl és a gyík, ha azonban párosával, vagy nagyobb csoportban vadásznak, képesek megölni akár a szürke óriáskengurut is. Ha a falka több zsákmányt ejt, mint amennyi a pillanatnyi jóllakáshoz szükséges, a maradékot elkaparják és később visszatérnek, hogy elfogyasszák. Ha szűkös a táplálékellátás, a dingó megeszi a madártojásokat, a lárvákat és a vízi madarakat is. Ha nagyobb állatra (kengurura) vadásznak, előbb csak követik, majd támadnak és megragadják, de a rúgás elől rögtön hátra is ugranak, mivel au halálos lehet számukra. Mióta Ausztráliában birkát tenyésztenek, a dingók könnyen megszerezhető zsákmányává vált.

Szaporodás

A dingószuka ősszel vagy tél elején tüzel. Ilyenkor egy körülbelül tizenkét kanból álló falka követi, ezek a közelében maradnak. A szuka végül kiválaszt egyet; gyakran előző almai apját.
A kölykök kilenc hét múlva születnek. A szuka minden évben ugyanazon a rejtett búvóhelyen fial, ha azt az emberek időközben nem bolygatták fel.
Néhány nappal később a szuka elvonul társával néhány száz méterrel arrébb; szélirányban, hogy észlelhesse, ha valami zavar támad, anélkül, hogy felhívná a figyelmet kölykei rejtekhelyére. Ha veszély fenyeget, egyenként elcipeli őket egy új, biztos fedezékbe. Egyébként csak szoptatni és a visszaöklendezett táplálék kis falatkáival etetni tér vissza a kicsikhez.
A kölykök gyorsan növekednek, és hamarosan mindkét szülőnek gondoskodnia kell ellátásukról és táplálásukról. A szülők kséőbb egyre gyakrabban eltávolodnak a fészektől, de érintetlenül leteszik az elejtett zsákmányt a közelben, hogy később a kölykök maguk vadásszanak rá.

Gondoltad volna?

-Amikor az első európai telepesek Ausztráliába költöztek, olyan őslakos asszonyokat láttak, akik dingókölyköket szoptattak.
-Régen az őslakosok éjjel szelidített dingókat használtak ,,ágymelegítőnek˝.
-A dingók olyan ázsiai vadkutyák csoportjából származnak, melyek nem tudnak ugatni.
-Az eddig talált legidősebb dingó-csontváz 3000 éves volt, de feltételezik, hogy az első dingók mintegy 4000 évvel ezelőtt kerültek Ausztráliába.
-A dingószuka a szoptatáshoz szükséges folyadékmennyiség egyharmadát a kölykei ürülékéből nyeri.
-Egyes dingó-ágak farok nélkül jönnek a világra.
-Egy dingó-anyaállat hat kölyökből álló almát egy éjszaka alatt kilenc kilméterre egyenként cipelte el, tehát összesen 99 kilométeres utat tett meg.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Hossza: teste 1,5 m, farka 35 cm
Testtömege: 20 kg

Szaporodás
Ivarérettség: 2 éves kortól
Párzási időszak: júniustól augusztusig
Vemhesség: 63 nap
Utódok száma: max. 8 kölyök

Életmód
Viselkedés: a hímek területhez kötődnek, a családfalkában gyakran élnek még kölykök az előző almokból; a párzási időszakban nagyobb csoportokban is vadásznak
Táplálék: üregi nyulak, kis erszényesek, kenguruk, háziállatok
Élettartam: max. 14 év

Rokon fajok
A dingó igazi házi kutya (Canis lupus familiaris). Az új-guineai dingó, vagy Hallstrom-kutya (Canis lupus familiaris hallstromi) bevándorolt fajta.

Előfordulás
Egész Ausztráliában, Tasmánia kivételével.

A faj védelme
Annak ellenére, hogy az ember állandóan üldözi, a dingóval Ausztráliában még mindig sok területen lehet találkozni. Ezek közül valószínűleg már csak kevés a tiszta fajta, mivel mindenekelőtt Queenslandben sokszorosan kereszteződött ,,modern˝ háziebekkel. Megművelt területeken csapásnak tekintik a dingókat és ,,vérdíjat˝ tűznek ki rájuk.

A dingó és az ember
Habár a háziebek (Canis familiaris) csoportjába tartozik, a dingó évezredekkel ezelőtt vadon élő állat volt. Az őslakók még hébe-hóba háziebként tartják, általában azonban inkább csapásnak és veszedelemnek tekintik a jószág miatt.
Mivel azonban a dingó gyakran párzik elvadult háziebekkel, 75 százalékuk ma már keverék.
Ötven centiméteres marmagasságával a dingó lényegesen kisebb, mint például a német juhászkutya, melynek marmagassága akár 65 centimétert is elérheti. Egyéb megkülönböztető jellegzetességek a dingó hosszabb pofája, nagyobb őréőfogai és hosszabb szemfogai.