A hópárduc a magas hegyek magányos vadásza. Mivel élőhelyén kevés a zsákmányállat, táplálékkeresés közben nagy területeket kell bebarangolnia.

Rend:
Ragadozók
Család:
Macskafélék
Nem és faj:
Uncia uncia

A hópárduc a Himalájában és a határos területeken él, általában a hóhatár fölött. Csodálatos bundája miatt régebben kíméletlenül vadászták, mára védett fajjá nyilvánították.

Élőhely

A hópárduc a Himalája magasan fekvő részeinek rododendron-erdőinek és a hóhatár túli sziklás területeken él. Vacka barlangokban vagy sziklahasadékokban van. Világos színű, csodálatos bundája éppúgy megvédi őt a perszelő naptól, mint télen a hidegtől és a hótól.
Vastag szőrzettel borított mancsai olyanok, mint a hócipő; a z állat nem süpped bele a hóba. nyáron a párnácskák nemcsak a hegyes sziklától óvják, hanem a forró talajtól is.

Táplálék és vadászat

A hópárduc magányosan jár vadászni, mivel zsákmányállatai elszórtan fordulnak elő élőhelyén, és a terep is nehéz. Mindenekelőtt vadjuhokat, kőszáli kecskéket, vadkecskéket, például nahurt, valamint nyulakat és egereket is elfogyaszt. Télen inkább az alacsonyabban fekvő területeken talál magának zsákmányt, ahol szarvasra, gazellára és vaddisznóra vadászik. Minthogy az ember egyre sűrűbben vadássza a hópárduc zsákmányállatai, ezek száma csökken, s ezért a hópárduc mind gyakrabban támad a háziállatokra is.
A hópárduc lopakodva közelíti meg prédáját, és hirtelen ugrással veti rá magát. Akár 15 métert is képes ugrani, ugróereje segítségével gyakran megközelíthetetlen sziklakiszögellésekre is eljut, hogy ott pihenjen vagy várjon lesben áldozatára.

Szaporodás

A hópárduc párzási időszaka a tél végére esik. A nőstény kétszer ivarzik: először csak körülbelül egy hétig, aztán, ha nem történt meg a párzás, még egyszer, mintegy 70 napig.
A nőstény a sziklák között készít magának vackot, amit saját szőrével bélel ki. Nagyjából 14 hétel a párzás után két-három kölyköt hoz a világra. A kicsinyek sokkal sötétebb azínűek, mint az anyjuk, és a születésük utáni első héten még nem látnak. Körülbelül tíz nap elteltével már tudnak msázni. Két hónapos korukban már szilárd táplálékot fogyasztanak, de továbbra is szopnak.

A hópárduc és az ember

A hópárduc állományszáma mára erősen csökkent, mivel az állatot sokáig vadászták a prémjéért. Indiában 1952 óta védett, a Szovjetunióban is egész évben védelem alatt áll. Ettől függetlenül - és annak ellenére, hogy bundájával ma már sehol sem szabad kereskedni -, a hópárduc prémjének még mindig nagy keletje van. Fogságban történő tenyésztése kevésbé sikeres, mint az oroszláné vagy a tigrisé. A faj fennmaradásának biztosítására rendkívüli intézkedések bevezetésére van szükség.

Gondoltad volna?

- A hópárduc valamivel kisebb termetű, mint a leopárd; vastag bundája miatt azonban nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában.
- A hópárduckölykök sokáig élvezik a szülői gyámolítást, és legalább egyéves korukig rászorulnak anyjuk gondoskodására.
- A hópárduc farka testéhez képest sokkal hosszabb, mint a macskafélékhez tartozó más fajoké.
- A hópárducot nemcsak a vadászat veszélye fenyegeti. Az ember a hópárduc zsákmányállatait is erőteljesen pusztítja.

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Fej-törzs hossz: 75-130 cm
Farok: kb. 90 cm
Testtömeg: 25-75 kg

Szaporodás
Párzási időszak: a tél vége felé; a nőstény kétszer ivarzik
Vemhességi idő: 98-103 nap
Utódok száma: almonként 2-3 kölyök

Életmód
Viselkedés: zsákmányállatainak ritkább előfordulása miatt magányos
Táplálék: vadkecskék, szarvasok, vaddisznók, kisebb emlősök és néhány madárfaj
Élettartam: fogságban 20 év

Rokon fajok
A hópárduc a nagymacskákkal (tigris, oroszlán, párduc, jaguiár) rokon.

Előfordulás
A hópárduc Ázsia hegyvidékeinek lakója Afganisztántól Nyugat-Kínáig, északon Oroszországig és Mongóliáig.

A faj védelme
A hópárducot nemzetközileg is evszélyeztetett fajként tartják nyilván. Bár vadászata tilos, a prémjéért kínált magas ár miatt illegálisan továbbra is vadásszák.

A hópárduc ismertetőjelei
Nyári bunda: alapszínezete nyáron sötétebb
Téli bunda: faszénszürke foltjai csíkokban helyezkednek el a bundáján; alapszínezete világosszürke vagy enyhén sárgás, télen egy kicsit fakóbb
Fej: magasan ülő szeme miatt az állat a zsákmány becserkészésekor fedezékbe maradhat

Hátsó lábak: nagyon erősek; az állat 15 métert is képes ugrani, így könnyen meglepi áldozatát
Mancs: vastag szőrzet vorítja, amely forróságtól és hidegtől egyaránt védi