Az állatkísérletek helyett számos ún. alternatív kísérleti módszer áll a modern tudomány rendelkezésésre. Közös jellemzőjük, hogy pontosak, hitelesek, bármikor megismételhetőek és semmilyen élőlénynek nem okoznak felesleges szenvedést.

Nézzünk ezek közül néhányat:
Klinikai kutatás
Az egyszerű megfigyelés minden új kutatás alapja. Az állatokon mesterségesen létrehozott tünetek nagy mértékben függnek az adott állatfajtól és legfeljebb csak hasonlíthatnak az emberi betegségre. Kutatás céljából az ideális megoldás minden esetben az eredeti, embereken észlelt tünetek vizsgálata.

Járványügyi kutatás
Ezzel a módszerrel az azonos tüneteket mutató egyéneket és embercsoportokat vizsgálják. Nyomon követhető a betegség gyakorisága, földrajzi, nem és életkor szerinti eloszlása, továbbá a kockázati tényezők.

Statisztika
A statisztikák segítségével a járványügyi és egyéb kutatási adatok pontos, objektív vizsgálatára van lehetőség.

A fenti két módszer együttes alkalmazása tette lehetővé pl. a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek megállapítását. Összehasonlítva a betegek adatait beigazolódott, hogy a dohányzás, a túlsúly, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint, ill. ezek együttes hatása növeli a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

A gyógyítás és megelőzés szempontjából ez igen jelentős felfedezés, mégsem kellett hozzá egyetlen állatot sem feláldozni, csupán megfigyelésre és az adatok összegzésére volt szükség.

A betegek műszeres vizsgálata
Teljesen objektív és hiteles módszer, elengedhetetlen pl. a belső szervek vizsgálatakor.

Boncolás és biopszia /mintavétel/
A boncolási eredmények utólag adnak magyarázatot, míg biopsziával lényeges információkhoz jutahatunk egy-egy betegség lefolyásával kapcsolatban. Így igazolták pl. hogy a vastagbél rák jóindulatú daganatból ún. adenomából alakul ki. /Ezt az összefüggést az állatkísérletek nem igazolták, embernél mégis így van./

Szövet- és szervtenyészetek
A szövettenyészet a szervezeten kívül tenyésztett élő sejtekből áll. Ezeken anélkül lehet kísérleteket végezni, hogy bármely élőlénynek fájdalmat okoznánk. A szervkultúra olyan apró szövetdarabok tenyészete, mely megőrzi az eredeti szerv funkcióját. Az ilyen tenyészetek nagy előnye, hogy emberi sejteket tartalmaznak, melyek élő donorból, annak károsítása élkül nyerhetőek és egyaránt lehetnek eredendően egészséges, vagy beteg (pl. rákos) sejtek is.

Számítógépes szimulálás (modellezés) és számítógép alkalmazása, mint adatbank

Fontos lenne a már kereskedelmi forgalomban lévő gyógyszerek "utóéletének" a vizsgálata. Számítógépes adatbázis segítségével regisztrálni lehet a mellékhatásokat és minden egyéb nemvárt körülményt. Nem egy esetben megtörtént, hogy egy új gyógyszer nem vált be arra a betegségre amelyre kifejlesztették, de meglepően jól gyógyított más betegségeket.

A fentieken kívül még számos alternatív módszer létezik, olyan érdekes kezdeményezések is, mint pl. a mesterséges állatok alkalmazása.

Japán kutatók agyában született meg a gondolat 8 évvel ezelőtt, hogy mesterséges robotállatokkal helyettesítsék be a hús-vér állatokat a kísérletek során. Elsőként kutyák, patkányok és nyulak készültek, kezdetben egyszerűbb kivitelben, majd egyre élethűbbek lettek.

Az állatok az osakai Orvosi Egyetem, a tokio-i Keio Egyetem és a Koken Co. /orvosi műszergyár/ együttműködésével készülnek. Jelenleg a legfejlettebb modell a patkány; belső szervei vannak, ereiben művér folyik. Japánon kívül az Usa-ban, Ausztráliában és több európai országban /pl. Olaszország, Németország, Nagy-Britannia/ alkalmazzák őket.

Egyelőre az állatkísérletek 1 %-át végzik műállatokon, a kutatókon kívül az orvosi pályára készülő diákok dolgoznak velük. Jelentős szerepük van az oktatásban, a diákok élő állatok helyett rajtuk gyakorolják a katéter behelyezését vagy az injekció beadását.
Rövidesen elkészül az új kutyamodell, amelyen már sebészeti beavatkozásokat is lehet végezni. /pl. gyomor műtét/.

A számítógépes szimulálás igen elterjedt tesztelési módszer; nem csak vegyi anyagok vizsgálatakor alkalmazzák, hanem például az autók biztonsági tesztelése során, az ún. törésteszteknél is.

Régen állatokat használtak erre a célra; elsősorban majmokat és disznókat ültettek a volán mögé. Őket szerencsére hamar felváltották a szenzoros bábuk.

Az állatok, majd a bábuk esetében is azt vizsgálták, hogy a különböző ütközések során milyen mértékben sérültek meg. Nagy hátránya volt ennek a módszernek, hogy pl. a standard bábu egy átlagos magasságú és súlyú férfi mintájára készült. (Az állatok pedig természetesen még jobban eltértek az emberi modelltől.) A kapott eredmények nem voltak mérvadóak, mert más helyen és mértékben sérülhet egy alacsony és sovány ember, mint egy magas és testes.

Az egyszer használatos bábuk előállítási költsége rendkívül magas és egy-egy kísérletet nem lehet azonos körülmények között megismételni. A kutatók tehát arra az eredményre jutottak, hogy a töréstesztek megbízhatatlanok és nem garantálják a közlekedők biztonságát. A fentiek miatt a vezető autógyárak már áttértek a számítógépes szimulálásra.

A kutatók által említett hátrányok teljes mértékben érvényesek az állatkísérletekre is. Az egyetlen különbség, hogy a szenzoros bábu rendkívül drága, a kísérleti állat pedig olcsó. Ha egy egér élete is annyiba kerülne, mint egy bábu előállítása az állatkísérleteket finanszírozók gyorsan áttérnének az alternatív módszerekre.